A lecke megélése
Többnyire elképzelésekbe szeretünk bele. Ezeket magunkban hordozzuk, s igyekszünk annak megfelelőt találni a világban. Általában vagy olyat keresünk, aki visszatükrözi énképünket, vagy olyat, aki javítani tudja azt. Az egyik fajta szeretet tükröt keres, a másik a hiányzó részt. Mindkét esetben azonos szükséglet van a dolog mélyén. Hiányosnak érzed magad, s a hiányt valaki más által akarod betölteni.
A jó szeretethez nem szabad titkos gyengeségnek vagy sebnek lennie, amelyet más által akarsz gyógyítani. Első lépésként derítsd fel hiányosságaidat, majd második lépésként töltsd be azokat Léttel és lényeggel. Ezt a folyamatot általában úgy nevezik, hogy megtanulod magad szeretni, de óvatos légy ezzel a kifejezéssel! Túlságosan gyakran összetévesztik az önmagádról alkotott kép szeretetével. Az önmagádról alkotott kép csupán tagadással takarja el hiányosságaidat.
Önmagad igazi szeretetének folyamata a lelked megszerelésével írható le. Ha becsületesen tekintesz a múltba, amiről képek ezreit őrzöd magadban, mindig vegyes képet látsz: egyes tapasztalataid saját magad vagy mások szeretetére indítottak, más élményeid viszont nem. A szégyent, a bűntudatot, az elutasítottságot, a gyűlöletet, a neheztelést és más szeretetlen érzéseket nem lehet szeretetté változtatni. Ezek olyanok, amilyenek. Fogadd el őket, és lépj éned magasabb lépcsőjére, ami már nem emlékekhez kötődik!
Az emlékezés bezár múltad fullasztó érzésébe. Az emlékeken túl ott van a létezés csendes tapasztalása, a tiszta, de tartalom nélküli tudatosság. Ez a szeretet birodalma, ahová meditáció által juthatsz el. A meditáció sok formáját Keleten és Nyugaton egyaránt gyakorolják. Irányító alapelve az, hogy eljuthatsz a létezés, a lényeg közepébe. De nem gondolkodás vagy érzés által, hanem sokkal inkább a csendbe történő behúzódással.
Ne feledd, a szeretet nem puszta érzelem, hanem egyetemes erő, s ezért igazságot kell hordoznia!
